A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszem?, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de ?szintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne. Két id?ben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik id?b?l a másikba a történet. A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga el?l való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány akaratának, és lesújtotta a köztük lév? társadalmi különbség. Valószín?tlennek látszott ugyan, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcs?in kapaszkodik a célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerül?vel, vállalva szabálytalan természetét, de csírájában benne volt a lehet?ség: a sikeré, igaz, hogy egyszersmind az önrombolásé is. A két id?sík párhuzamos haladása egy sors felnövekvését kíséri: a jó és a rossz lehet?ség útját a fiatalember életében.